Mini epizódok

Rejtélyes üzenet

Leroy Jethro Gibbs lakása, Washington:

Gibbs a kandallója előtt guggol és a tüzet piszkálja, hogy jobban égjen. A nappali közepén áll egy karácsonyfa. A szobában félhomály van. Miután úgy látja, hogy a tűz már jó lesz, felegyenesedik, majd a kanapéhoz megy, és leül. Ott üldögél csendben és elmélkedik. Nem sokkal később kopogtatnak az ajtaján. Ekkor felkel és az ajtóhoz megy. Kinyitja és az ajtóban ismerős arcokat lát: Tony, Nell, Shawn, Steve és Arnold.

MIND: Boldog karácsonyt! – Beinvitálja őket.

JETHRO: Gyertek be! – Mind bejönnek. Leveszik a kabátjaikat, majd állnak a nappali előtt. – Üljetek le valahová. Nem számítottam vendégekre, úgyhogy maximum egy pohár sörrel szolgálhatok.

ARNOLD: Ugyan Jethro, nem is azért jöttünk! – Mind leülnek. Nell, Tony és Steve a kanapéra. Shawn a szoba másik végében lévő fotelbe dobja le magát. A tábornok és Gibbs pedig a konyhában ülnek le, mai egybenyílik a nappalival. Beszélgetni kezdenek.

SHAWN: Hát ez egy kicsit szerényebb, mint a tavalyi! – mondja mosolyogva.

NELL: Nekem tetszik!

STEVE: Én is jobb szeretem a baráti kört, mint az egész munkahelyet.

TONY: Amúgy meg, emlékezz! Tavaly úgy végződött, hogy Atlantiszra kellett mennünk egy ügyet felgöngyölíteni.

SHAWN: Ott a pont! Reméljük idén még problémásabb karácsonyunk lesz! – ismét elmosolyodik, de a többiek viszont meglepetten néznek rá:

STEVE: Mármint, még annyi probléma se lesz.

SHAWN: Van, aki úgy mondja!

STEVE: Ah! – rázza a fejét.

Közben a konyhában:

ARNOLD: Elvan a csapatod!

JETHRO: Igen. Sokszor nem is értem amiről beszélnek.

ARNOLD: Meg tudom érteni. – Nevetnek mindketten. Majd Harris abbahagyja – Reméljük az idei karácsony nyugodtan telik.

JETHRO: Ne kiabáld el!

ARNOLD: Igaz. De eddig minden csendes.

JETHRO: Maradjon is az. – Gibbs felkel, majd bemegy a nappaliba. – Na srácok, mit akarunk csinálni?

SHAWN: Mondjuk, csinálhatnánk egy kis krumplipürét, hogy azzal hó csatázzunk! – Elégedetten vigyorog. A többieknek viszont annyira nem tetszik ez az elgondolás.

STEVE: Honnan jön neked ez temérdek marhaság?

SHAWN: Nem kell rajta sokat agyalni!

STEVE: Azt sejtettem.

JETHRO: Valami egyéb ötlet?

NELL: Van valamilyen társas játéka?

JETHRO: Akad.

NELL: Szerintem játszhatnánk!

TONY: Jó ötlet.

JETHRO: Rendben. Csináljatok helyet, hozom a játékot! – Gibbs kimegy a szobából. A csapat már el is kezdte lepakolni az asztalt. Közben Harris is bement a nappaliba és behozta a két széket, hogy ők is leülhessenek, majd Gibbs-szel. Shawn pedig odahúzza az asztalhoz a fotelt. Gibbs lemegy a pincébe, majd a lépcsővel szembeni falon lévő polchoz megy. Levesz egy dobozt a tetejéről. Lefújja róla a port, és egy kicsit megtörölgeti az ingujjával. Elmosolyodik, amit eszébe jut néhány korábbi emlék. Ezután megfordul és elindul a lépcső felé, de ekkor valami ismerőset hall, de eléggé eltorzítva. Úgy gondolja, hogy a Doktor szonikus csavarhúzóját hallja, de nem biztos benne. Megáll a pince közepén, mjad a hátsó fal felé fordul, mivel abból az irányból hallotta a zajt. Hirtelen megjelenik egy hologram. Nagyon rossz minőségű, de mintha a Doktor lenne, kék öltönyben. Gibbs lassan közeledik felé, majd a hologram rá néz:

DOKTOR: Gibbs?

JETHRO: Doktor? Maga az? – kérdezi, a homlokát összeráncolva.

DOKTOR: Gyenge a jel és nem is tudom sokáig megtartani, úgyhogy inkább a lényegre térek!

JETHRO: Mit akar Doktor?

DOKTOR: Valami nagyon sötét közelít, amit… - megszakad a kapcsolat, eltűnik a hologram.

JETHRO: Doktor! Mi közelít? – Kétségbeesetten áll a pincéje közepén. Egy darabig áll ott ,majd elindul ismét a lépcső felé. Ekkor megjelenik előtte egy másik hologram a Doktorról. Ekkor már barna öltönyben van és ez a hologram sokkal tisztább.

JETHRO: Doktor! Mi történik? – Megpillantja az öltönyét – az előbb nem másik öltöny volt magán?

DOKTOR: Az előbb?

JETHRO: Úgy egy perce, hogy itt volt!

DOKTOR: Meglehet, az idő elég bonyolult dolog. Az én szemszögemből, egy napja beszéltünk!

JETHRO: Mit akart elmondani? Mi közelít? – kérdezi, kissé rémülten.

DOKTOR: Azt, hogy vigyázzon, jól vizsgálja meg a maga körüli környezetet! Győződjön meg róla, hogy mi igazi és mi nem?

JETHRO: Mi van?

DOKTOR: Lehet, hogy megmentette a Parancsnokság embereit, de ez még semmi ahhoz képest, ami magára vár!

JETHRO: Ezt mégis hogy érti? És hol van most, Doktor?

DOKTOR: Azt nem árulhatom el! Ne szóljon senkinek erről a beszélgetésről! És figyeljen a részletekre! Még az is lehet, hogy magától rájön! De vigyázzon! Nem tudhatja mi valós és mi nem!

JETHRO: Még mindig nem értem! Doktor! Lassabban, érthetőbben!

DOKTOR: Sajnálom, mennem kell! – azzal el is tűnik a hologram.

JETHRO: Doktor! – Majd Gibbs elég zavartan bár, de felmegy a nappalijába. A csapat már türelmetlen.

TONY: Már azt hittük, nem mersz kiállni ellenünk, főnök! – Gibbs odaadja a dobozt Tonynak.

ARNOLD: Minden rendben, Jethro? Elég zavartnak tűnsz.

JETHRO: Igen, csak elgondolkodtam! Rakjátok össze, én iszom egy pohár vizet!

ARNOLD: Rendben! – Nekiállnak kirakni a játékot. Gibbs kimegy a konyhába és enged egy pohár vizet a csapnál. Aztán nekitámaszkodik a konyhapultnak és végigméri a csapatát. Töprengeni kezd azon, mit is akart neki mondani a Doktor, és miért kell ezt titokban tartania, de tudja, hogy a Doktor okkal mondta azt, amit mondott.

Nemzeti ünnep

A csapat éppen visszatér egy nehéz küldetésről. Kilépnek a Csillagkapu eseményhorizontjából. A tábornok az indítócsarnokban vár, ahol megfogja a mikrofont és a hangosbemondón szól a csapatnak:

ARNOLD: Emberek! Egy óra múlva eligazítás a holnapi akciójukkal kapcsolatban!

Gibbs válaszol a tábornoknak, tudomásul véve a dolgot:

JETHRO: Rendben.

Ezután a csapat elhagyja a kapu termet és az öltözőbe mennek.

Egy órával később, a csapat nagy része már a konferenciateremben a nagy asztal körül ülve várja a tábornok érkezését. Az asztalnak azon oldalán, amely a tábornok irodája felől helyezkedik el, akták vannak. Gibbs, Tony, Nell és McGarrett csendesen ülnek az asztal körül. Néhány perccel később a tábornok irodájának ajtaja kinyílik. A tábornok kijön az irodájából, odasétál az asztalhoz. Megáll előtte és körül néz a teremben, sőt még a folyosóig is elsétál, hátha ott találja Spencer-t, mivel ő mindig a legkülönbözőbb helyeken szereti végighallgatni az eligazításokat. Mivel a folyosón sem látja, visszasétál az asztalhoz és felteszi a kérdést a csapatnak:

ARNOLD: Hol van Spencer?

TONY: Úgy háromnegyed órája azt mondta, hogy a hálótermébe megy pihenni egy kicsit.

ARNOLD: És miért nincs jelen, az eligazításon?

NELL: Biztosan elaludt.

STEVE: Idehozzam, tábornok?

A tábornok int egyet McGarrett-nek, ezzel jelezve, hogy menjen Spencer-ért. Ekkor McGarrett felpattan a székből és a lépcsőkön lemegy. A tábornok ezután kicsit idegesen leül a székébe és kiosztja az előtte heverő aktákat, hogy a csapat is láthassa mivel állnak szemben a következő küldetésen.

Közben, Steve odaér Shawn hálótermének ajtajához. Megáll az ajtó előtt és kopogtat. Shawn a kopogás hallatán meg nem mozdulva csak ki kiabál:

SHAWN: Gyere be!

Steve benyit, majd besétál a szobába. Miután becsukja az ajtót, az a látvány fogadja, ahogy Shawn az ágyán fekszik pizsamában egy csipszes zacskó és a TV távirányítójának társaságában. Ekkor egy kicsit zabos lesz Steve:

STEVE: Mi a fenét csinálsz Shawn? Most van az eligazítás a holnapi akcióról!

SHAWN: Holnap nem dolgozom!

STEVE: Hogy mi van? Hogy érted, hogy nem dolgozol?

SHAWN: Holnap lesz március 15. és az nemzeti ünnep!

STEVE: Nemzeti ünnep?

SHAWN: Igen az. Magyarországon.

STEVE: Áh, Magyarországon… értem – Megfordul és elindul lassan az ajtó felé, de még nem sokat halad, mikor visszanéz – Ez itt Colorado, Amerika, te nagyon hülye! Pattanj fel, szedd össze magad, vagy Gibbs-szel gyűlik meg a bajod!

Shawn ijedtébe, szinte kiugrik az ágyból és a pizsama fölé magára is kapja a Parancsnokság egyen ingjét. Steve-n látni lehet a dühöt. Shawn-on viszont az értetlen arckifejezést.

STEVE: Talán legközelebb, már a Rio-i karnevál ideje alatt sem akarsz dolgozni?

Majd Steve ezzel elhagyja Shawn szobáját. Shawn pedig hirtelen azt se tudja, hogy mit csináljon.

Vége